Családtörténet

20200929-_DSC2151_600

családtörténet

Magyarország egyik legjelentősebb főnemesi famíliája, a galánthai Esterházy család a Salamon nemzetségből származott. Ősét, Miklós de Solomunt 1242-ben már birtokosként említették a csallóközi Salamonvata helységben, tőle a család leszármazása folyamatos. Az Esterházy nevet először László használta. Dédunokája, Esterházy (I.) Ferenc Pozsony vármegyei alispán a „galánthai” nemesi előnevet vette fel anyjától, galánthai Bessenyey Ilonától örökölt galántai birtoka után. Később az alispán fia, (I.) Miklós alapozta meg az Esterházy család tekintélyét.

 

Az 1613-ban testvéreivel együtt bárói rangra emelt (I.) Miklós 1625-ben ért pályafutása csúcsára, amikor a soproni országgyűlés nádorrá választotta, II. Ferdinánd pedig királyi helytartóvá nevezte ki. Az uralkodó amellett, hogy a nádornak adományozta a fraknói várat és a hozzá tartozó uradalmat, 1626-ban István fiával együtt magyar grófi rangra emelte (I.) Miklóst „fraknói” előnévvel. (I.) Miklós fia, Esterházy (I.) Pál nádor 1687-ben személyére szóló német–római szent birodalmi hercegi rangot kapott I. Lipóttól. Az Esterházy família 1693-ban elnyerte Sopron vármegye örökös főispáni tisztségét, azaz ezt a posztot ezután mindig a família valamelyik férfitagja tölthette be. 1712-ben III. Károly Esterházy (I.) Pál hercegi címét elsőszülöttséggel örökölhetővé tette a família legidősebb férfitagja számára – aki egyúttal a hitbizomány haszonélvezője is volt –, emellett az uralkodó a hercegi címmel járó jogokat kibővítette nemesíthetési és pénzverési joggal is. 1783-ban az uralkodó az Esterházyak addig elsőszülöttséggel öröklődő hercegi rangját valamennyi családtagra kiterjesztette, azaz a família ezen ágának valamennyi férfi és női tagja a hercegi címet használhatta ekkortól.

 

Az Esterházy família az 1613-as bárói rangemelés után három ágra szakadt, a fraknói hercegi és grófi ágazat Esterházy (I.) Miklós nádortól, a cseszneki grófi ágazat Esterházy (I.) Dánieltől, míg a zólyomi grófi ágazat Esterházy Páltól származott. (I.) Miklós nádor fiai közül Pál nádor alapította a fraknói hercegi ágat, (II.) Ferenc pedig a fraknói grófi ágat, a tata–gesztesi uradalmat az utóbbi birtokolta.

1762-ben Esterházy (III.) Ferenc tábornagy fiai egyezséget kötöttek egymással, eszerint a legidősebb, (II.) Miklós koronaőr, a bécsi magyar királyi nemes testőrség kapitánya a tata–gesztesi uradalom (tőle származott később a tatai ág), (I.) Károly váci, majd egri püspök a pápa–ugod–devecseri és a semptei uradalom, Ferenc kancellár, majd horvát bán pedig a cseklészi uradalom (tőle származott később a cseklészi ág) tulajdonosa lett. 

 

Az Esterházy család cseszneki ágának egyes tagjai 1683-ban, 1715-ben, 1719-ben és 1721-ben kaptak magyar grófi címet, míg a zólyomi ág tagjait 1715-ben emelték magyar grófi rangra.

A kastély képe Háry Gyula festményén, 1900 (Kuny Domokos Múzeum)